Fellépés előtt futottunk össze Senával, akinek érthető módon csak pár rövid kérdésre volt ideje. Azt azonban megtudtuk, hogy az egyetemi bulikon otthonosan mozognak, és hogy szeretik Pécset.

Koncertjük után elcsíptük a Belga két tagját a turnébusz mellett, de a “Mit parodizálsz” alkotóit nem mertük szabvány újságírói kérdésekkel zaklatni, így inkább feltettük nekik a fesztiválozók kérdéseit.

Kézenfekvő volt, hogy a Rocksertés is lehetőséget kapjon a nagy kérdezősködés közepette, bár a végén Titusz és Bauxit talán már jobban örült volna néhány bejáratott újságírói kérdésnek…

Bár a legtöbben csak esténként, a Bőrgyárban látják a csapatokat, ettől függetlenül ők nem lazsálnak. Komoly harcot vívnak a zsűri kegyeiért és a győzelemhez szükséges pontokért, változatos feladatok teljesítésével. A legelső megmérettetés minden bizonnyal a legszadistább is volt a Mecsextrém Parkban, ahol a szervezők a másnapos emberek rémálmait válogatták egy csokorba.

Korán indult a nap, 9:15-kor már gyülekezni kellett a Szántó kolinál, ami minden csapattag (és fotós, szervező és újságíró) lelkivilágát megbolygatta. Normális esetben reggel kilenckor nem szeretne összefutni az ember azokkal, akikkel hajnali négykor még a kisszínpadnál ugrált reszelős goa zenére. Az egyik elkapott beszélgetésrészlet tökéletesen összefoglalja a lényeget: “Hm, amikor elmentem aludni, nyolc óra volt. Amikor felkeltem, akkoris nyolc óra volt, csak a nagy mutató kicsit arrébb állt. Most vagy közel 24 órát aludtam, vagy húsz percet…”

Tehát mindenki nagyon álmosan, gyűrött fejjel érkezett a megbeszélt helyre, és miután alullicitáltuk egymást alvásmennyiségben, megszálltuk a buszokat. Kettő jött értünk, ám az egyiket annyira lesokkolta a csapatok látványa, hogy úgy döntött, inkább öngyilkosságot követ el, csak hogy belé ne szálljon a bagázs. Ezt füstjelekkel adta tudtunkra. Miután a sofőrök megállapították, hogy az a busz bizony nem megy sehova, természetesen küldtek másikat helyette, így senki sem úszta meg az extrémparkot. Olvasson még

Befutott a megnyitó videóje is, ajánljuk a Rocksertés rohamosan növekvő rajongótáborának is, szeretettel. Extrapluszként a diákrektor-csapatok (még beszédképes) tagjai elmondják, miért éppen ők fogják megnyerni a választást.

A több mint félezer embert vonzó Széchenyi téri megnyitó után mintegy 2800-an látogattak ki a PEN 2009 első napjára, ami a Pécsi Egyetemi Napok történetében a legerősebb nyitónapnak számít.

Első este teltházat produkált a Belga és az osztrák Bauchklangra is több mint ezren voltak kíváncsiak.

Nagy érdeklődés mellett zajlik a PEN OFF részét képező színházi minifesztivál is; a ma este hattól a Bóbita Bábszínházban megtekinthető Parasztoperára még korlátozott számban rendelhetőek jegyek a  kiss6monika@gmail.com  e-mail címen.

Pillanatkép a Széchenyi térről, Rocksertéssel, a fesztivál logójában szereplő figurával Pillanatkép a Széchenyi térről, Rocksertéssel, a fesztivál logójában szereplő figurával

Ma este többek között az Ez3kiel és a Kiscsillag fellépésével folytatódik a fesztivál, míg a Pécs2010 Caféban irodalmi est és kis éji utcazene várja a betérőket.

Szövegtenger után vizuál: megérkeztek a szerda este képei. Fotósaink nem igazán tudták visszafogni magukat, megihlette őket a pillanat meg a hangulat meg a látvány meg a hang - szóval eképp bontottuk meg a készletet:

- koncertek 1: Szabadtéri 4akkordos Performansz, Takáts Eszter, ZAT, Romano Drom, Csík+Lovasi, Napra

- koncertek 2: Ludditák, Bauchklang, Bëlga, Irie Mafia

- néhány életkép: fejlövéses medikákkal, fényfestéssel, hasonlókkal

Hajrá, hajrá.

Amolyan igazi fesztivállá nőtte ki magát a PEN. Ezt elsősorban onnan veszem észre, hogy a nap végén a lábamban érzem azt a semmivel össze nem téveszthető feszülést, amit például a Sziget után is szoktam. Lejártam ugyanis. A sarkam legalábbis. Másodsorban onnan is észreveszem a növekedést, hogy itt, sok-sok sarokkal és utcával a Bőrgyártól távol is hallom a rendezvényt e sorok írása közben. Épp Bodoo vagy Disc Jockey Dobócsillag vezet le. Hajnal van, de nem a presszóban.

Tehát elkezdődött a sokadik Pécsi Egyetemi Napok. (Tényleg tudja valaki, hogy pontosan hányadik?) Az első nap inkább olyan belerázódó, ízlelgető hangulatú. Először meg kell szokni az új helyszínt. Nekem, és persze sokaknak elsőre (és másodikra is) jobban tetszik, mint a múlt évben már igencsak szűknek bizonyuló Zsolnay gyár. Egy színpaddal több van, ez is erősíti az Igazi Nagy Fesztivállá válást. Még a Belga zenekar is belezavarodik az interjúban. Azt mondják, hogy kevés ilyen egyetemi fesztivál van az országban, mármint ilyen volumenű. Inkább egyetemi napok vannak - sommázza Bauxit. Kedves Bauxit, ezek is egyetemi napok, csak kissé meghíztak, mint a Rocksertés.

Apropó Rocksertés: a belgás Titusz szerint a jelmezben Zságer Balázs bújt meg, bár Kasza Tibor neve is felmerült. Nos igen, Rocksertéssel is sikerült beszélnünk, bár szerintünk se nem Balázs, se nem Tibor, de az biztos, hogy nagyon melege van. Sőt még a szemerkélő esőt is jól bírja, épp úgy mint a fesztiválozók ezrei. Szerencsére nincs nyomasztó tömeg, kellemesen megtelt a Bőrgyár, az eső is hamar elállt.

Az első internesönel ekt a Bauchklang volt, sikerült is hangulatot csinálniuk, bár a sátor csak félig-kétharmadig telt meg. Koncert közben még Dózi is felmászott a színpadra, a pécsi hiphopper keménymag szerette is a pillanatot. Innentől nyert ügyük volt a sógoroknak. Velük párhuzamosan játszott a kisebbik nagyszínpadon (EHÖK színpad) Csík zenekar Lovasi Andrással turbósítva, ők is igazán remek hangulatot teremtettek többek között a Quimby-, Tankcsapda- és Kispál-átiratokkal. Gyors visszafutással megbizonyosodtam arról, amit sejtettem is, hogy a Belgára lesznek a szerdai napon a legtöbben kíváncsiak. Majdnem csurig megtöltötték a nagysátrat (Szalon színpad), hálájuk jeléül az összes fontos slágerüket felvonultatták. Köszönettel vettük.

Éjfél után aztán a masszív pszichedélia és transzcendentális utazás vette kezdetét az EHÖK színpadán: a Korai Öröm lemezbemutatót tartott. Sokáig nem maradhattam, mert folyamatosan Paizs Mikit bámultam, hogy vajon épp fuyarán, csőveken, dorombon, trombitán játszik, vagy khöömei énekkel tesz hozzá a meditatív produkcióhoz. A Szalon színpadon az Irie Maffia volt az est utolsó zenekara a lüktető reggae, hiphop, rock és funk legjobb elemeiből építkező zenéjével. Csütörtökön folytatjuk.

Sör, perec és hangoskodás a főtéren – ezek alapján októberfesztre gondolhatnánk, mégis a Pécsi Egyetemi Napok megnyitóján találtuk magunkat. A diákrektor-vetélkedő csapatainak bemutatkozása miatt mindig látványos (és főleg zajos) a PEN-start, de idén ismét sikerült továbbfejlődni.

A Széchenyi tér ugyan aligha telt meg – többszáz egyetemista ott volt, de a városiak mintha kevésbé akartak volna csatlakozni – a hangulat a négy órai kezdésre kellően felfokozódott.

Eddy és Tompa, a két ceremónaimester finoman spanolta a közönséget és terelgették a bevonuló csapatokat: ősemberek alakjában becaplattak a TTK-sok, rabláncon, de a szabad kezeikkel másolt bankókat szórva érkeztek a KTK-s PENzhamisítók, lovaskocsin és sramlizenekarral küldte a Pollack PENdorf lakóit, majd a római kort idéző jogászok jöttek, valami okból egy terepjáróval, vélhetően harci szekérnek képzelve a pickup platóját. Az orvoskari ParaDocs a Smiley 13 nevű gyalogzenekarral vonaglott be (végül is zombikról beszélünk), vérrel és még ki tudja mivel borított köpenyekben. Hatásos volt a Sith Dawn fellépése is: az erő olyan nagy volt bennük, hogy rögtön a színpadra mentek fel, kisebb hatalomátvételt produkálva. Szerencsére a két műsorvezetővel és a rektorral szemben nem működtek a BTK-s jedi-trükkjeik, így hamarosan érkezhetett a Penstock kommuna, nyilván a Let the sunshine in dallamaira, összemázolt VW-furgonnal, és persze vigyorogva. Marketingből az idei kampány jelesre vizsgázott: a Pendorf perecet osztogatott, a hippik gumicukrot és kitűzőket, de a közgázosok pengői is kapósnak bizonyultak.
Minderre nem lehett könnyű megszólalni, Gábriel Róbert rektor nem is sokat csépelte a szót:
megdícsérte a csapatokat és jó bulizást kívánt mindenkinek. Sokszáz jófejpontot is begyűtött, mikor hozzátette: az egyetem vezetésének már csak egy feladata maradt, kitalálni, hogyan ad mindezért kreditet… Szabó Gábor, az EHÖK elnöke sem vette túl ünnepélyesre, két mondat után jöhettek a csapatok kampánnyitó szövegei, megspékelve egy igazi meglepetéssel. Színre lépett és hatalamas ovációt kapott a Rocksertés, a fesztivál eddig csak rajzban és animációban létező kabalája. Az Aarrgh! ősemberei felől ugyan a “Vágjuk le!” skandálása hallatszott, de ők korábban a sörfőzők pereceire is olyan lelkesedéssel raboltak rá, hogy ezen már meg sem lepődtünk. A malac végül is egyben maradt, elhangzottak a beszédek, majd a díszes társaság a Wombolombakéhé orchestra zenés kiséretével levonult a Bőrgyárba.

Szerencsére a város sem nagyon hagyta magát zavarni: a buszsofőrök kötélidegekkel kerülgették a leparkolt furcsábbnál furcsább járgányokat, utasaik néha még integettek is, a legtöbb járókelő pedig csak mosolygott és tudomásul vette, hogy az egyetemisták négy napra birtokba vették a várost.

Gróf Balázs elkészítette az idei Pécsi Egyetemi Napok reklámvideóját, amelyben a Rocksertés fontos zenei fordulópontoknál bukkan fel.

A videóból kiderül, hogy a Rocksertés már a Woodstock-i fesztiválon is ott csápolt, majd a hetvenes évek végén Londonban a punk születésénél, sőt a berlini Loveparade-on is együtt sodródott a tömeggel, most pedig a Pécsi Egyetemi Napokon folytatja a zúzást.

A klipet Gróf Balázs rendezte, a zenei aláfestés a szombati napon fellépő Firewatertől származik.

Igen, nos, khm… köszönjük a figyelmet. Végre elindult a bama.hu egyetemvárosi blogja, ez itt. Célunk az, hogy képet adjunk a város és az egyetem, a városlakók és az egyetemisták ezernyi szálon bonyolódó kapcsolatairól.

Hogy miért egyetem? Azért, mert – kedves egyetemisták (és egyetemista korúak) – vagytok oly drágák, hogy Ti alkotjátok olvasótáborunk 20–25 százalékát. Ez egy átlagos napon 2-3000 embert jelent, egy kisebb tömeget. És persze azért is, mert ennél jóval többen vagytok, úgyhogy nyilván akad köztetek, aki eddig nem talált napról napra igazán testhez álló tartalmat a bama.hu-n. Ez pedig nem mehet így tovább.

A bama.hu – beépített embereivel – ezért a közeletekbe kígyózik. Nem mint Jani, de házhoz megyünk. Kezdve természetesen a Pécsi Egyetemi Napokkal. Pontosabban a tavalyiak után ráerősítve folytatjuk. Terveink szerint szöveges és videóinterjúra vesszük rá a fellépő sztárokat, napi ajánlókkal és beszámolókkal oltjuk tudásszomjatokat, képgalériákkal fárasztjuk mutatóujjatokat és az egér bal gombját (vagy már észrevettétek, hogy a bamán végre működik az automatikus képlapozás?). No és persze szóra bírjuk a tisztelt publikumot is – azaz Titeket. Reméljük sikerül.

Megfontolt tartalomszolgáltatóként gondolunk természetesen azokra is, akik inkább az egyetemi élethez szeretnének valami iránytűfélét. (A PEN után egyébként úgyis mindenki szeretne majd valami iránytűfélét – vissza a hétköznapokba.) Ezért készítünk kollégiumi és albérletkörképeket, egyetemista túlélőguide-ot, például vékony pénztárcára szabott videós főzősulit. Felvilágosult bátorsággal megpedzegetünk néhány egyetemi legendát, és felskicceljük egy-egy legendás egyetemi arc portréját. Ránézünk a kedvelt egyetemista szórakozóhelyekre, és bemutatjuk a hallgatói rajongótáborokon nevelkedő zenészeket, művészeket.

Ezek után már csak az lehet kérdés, hogy aulában wifiző laptoppal vagy géptermi terminállal, esetleg a kollégiumi szobákban vagy albikban villódzó PC-vel keresitek fel a bama.hu EgyetemVárosát – mert hogy érdemes lesz, az nem kérdés.