Az Univ a papírvékony falú blokkjaival, a Jakabhegyi az emeletenként eltűnő meleg vizével, a Szántó az alagsori patkányaival, és a D szobák meglepő kényelmével. És igen, a legújabb üdvöske a Boszi, ahol rosszabb esetben a frissen felújított mennyezet szakad az ember fejére, jobb esetben csak az ágyra, ha nem tartózkodunk a szobában. (A hibát javították, ok, de bagózni odabent idén sem lehet, és a kollégiumi élet is halott.)

Kicsit több a törött ágy, a hiányzó csaptelep, a nem működő vagy éppen nem létező zár? Tíz éve még az itt lakók örültek, hogy háromezerért kaptak egy ágyat havonta. (Ma ez már valamivel több, mint tíz rongy, és az áremelkedéssel megkövetelik a szolgáltatást is.) Ha anno valami nem volt jó, kezükbe fogták a kalapácsot, a szeget, vettek lécet, sziloplasztot, meg mi tudom én még, mit, és barkácsoltak. Akinek meg fájt a dereka a kidugott kifeküdt rugós ágyon, szerzett egy matracot, vagy átment a pasihoz/csajhoz. És ha lógott a szekrény ajtaja, és kificcent a háromnapos alsó vagy a tanga, a rutinos kollégista visszadobálta vagy egyszerűen leszedte a selejt darabot. Patkány vagy csótány? Időleges szériatartozék. Ahogy azok a jobbfajta autók is, amik ilyenkor, vagy évközben a koliparkolóban állnak. Hiába, a feeling mindent megér, a Jaguarral érkező apuka kisfia, vagy az autótulajdonos hallgató így, vagy úgy, de nagy kedvvel költözik az olykor valódi kommuna jellegét magára öltő szintekre.

Ami már most hiányzik, az a megszokott portaszolgálat. Csak a feketét húzott biztonsági őr ül az akváriumban (portafülke), sehol Béla bácsi, sehol Marika néni. Az új üzemeltető a tudomány mai állása szerint örző-védő emberekkel oldja meg a be és kiengedés. A kollégisták nagy családja idén szeptember 1-én olyan arcokat veszített el, akik apjuk helyet apjuk és anyjuk helyett anyjuk voltak mindenkinek. Ez úton indítsunk mozgalmat, hogy újra tőlük kérhessük el a mosógép kulcsát!

Háttérinfók az eseményekről a BAMA.hu-n, helyszíni riport, képek, video meg itten lent:

A Vodafone-nál a csörgős, tökig leeresztett basszerok, torzított metálriffek szóltak több (Inside My Head, Neck Sprain) és kevesebb (Gyöngyvér, Sence of Silence) sikerrel. Plusz még ott Lovasi lassan főállású zenekara, a Kiscsillag, akik marhára kilógtak a színpad zenei palettájából, de azért erős, szűk másfél órás koncertjükön jelentősnek mondható népesség ugrált.

A Red Bullnál a Beatrice mérte össze magát az etno-hop Goulasch Exotica-val, utóbbiak győzelmével ért véget a Music Clash-versenysorozat. Feró szokásosan nélkülözte az absztinenciát, többek elmondása szerint ennek volt köszönhető a „vereségük”.

A Port.hu-nál az este főszereplői a szembe fésült vasalt haj és a répanadrág voltak. Lehetett ott nagy sírás rívás, meg saját vénák eldobható borotvával való nyiszatolása – de ’sajnos’, azt helyszínt messziről kerültük a cimbikkel.

Jägeréknél a szokásosnak mondható vegyesfelvágottat lehetett hallani ska-tól Subb Bass Monsteren át Dévényi Tibi bácsiig, de az a sátor annyira kívül esett a fő helyszínektől, hogy nem nagyon akaródzott senkinek se oda kilátogatnia.

A Kozel-faluval meg az volt a gond a húggyá vizezett romlott sörön kívül, hogy a masszív karaoke-dömping riasztó volta miatt a pénteki és szombati cseh ska-zenekarokról már csak akkor hallottunk, mikor a visszatapsot nyomatta a közönség. (Meg tegyük hozzá, hogy a koncertek kezdési dátuma sem volt feltüntetve a programfüzetben – ezúttal is köszi a tájékoztatás hiányát, skacok.)

Így maradt anyasátrunk, a PTE-PEN-(EKF?)-bázis, ahol jobbára az elsőre vicces, de az éjszaka előrehaladtával inkább szörnyű héliumos „karrahoki”-dalok, meg az utolsó piatartalékok masszív felkutatása és elpusztítása (seek & destroy) folytak. Utóbbit a kevés számú érdeklődő, és a negyedik napra erősen megfáradt helyi erők sikeresen abszolváltak.

Az eredmény: zúgó másnapos fejek, kocsiban lopott fél-egy órás alvások, imádkozva hazavezetés.
Jövőre, csak szabadon: Pécsett.

Futás a Vodafone-hoz, mert kezd a Vakuljak meg zenekar (Blind Myself). A Pomogácsok c. szám jó eséllyel pályázhat a legbetegebb magyar nyelvű hc-metál dalok első helyére, a srácok keményen és feszesen adták elő egyórás műsorokat. Legtöbbször a két gitáros arc a színpad előtt tolta a kevés nézőnek a metált. Megérdemelt taps volt a jutalom.

Pokolgépet szolidan hátsó sorból hallgatgattam pár cimbivel, aztán átcsoszogtam a Naprára, akik szerintem a magyar folk & roll-szcénában erősen a metál irányvonalát nyújtják. És Both Miki amiket művelni tud a gitárján, az egyszerűen frenetikus! Egész este el tudtam volna őket hallgatni, de sajnos minden koncert véget ér.

Junkiesra igyekezve még belehallgattam a Superbutt és Moog párharcába, épp akkor Superbutték Tibi bácsi Lemezlovas c. számát adták elő illusztris vendégükkel, magával Dévényi Tibi bával! Nos, fantasztikus volt, jól le is alázták az indie-csapatot, akik majdnem elsírták magukat bánatukban, hehe.

Szekeresék bandáját már a PTE-sátortól hallgattam jó sok bor társaságában. Kedves régi emlékek jöttek elő a jól ismert számok alatt, például mikor 15 éves koromban Junkies-on orrba rúgtak a skinhead-ek acélbetkós bakanccsal. Elmorzsoltam egy könnycseppet, és ittam tovább, koncert után pedig becéloztam a sátram, hogy a Meex és a Jäger party Aréna ringasson álomba.

Utolsó napra pedig marha nagy vihart jósolnak, így lehet, hogy ma a kocsiban alszunk.

Kezdjük ott, hogy aki ellátogatott a csütörtöki napon a PTE sátrához, igencsak meglepődött az ott folyó lendületes őrültködésen. Volt ott héliummal lefolytatott karaoke, szex-kvíz, medenceparti először szolid láblógatással, aztán a Pannon Egyetem ’Balaton’ fedőnévre hallgató kacsaúsztatójának betámadását abszolválták a PEN-es csapattagok, ki-ki vérmérséklete szerint becsúszással, vagy szaltóval. A medence 1m magas kb., így nem csoda, hogy a punkok tisztelettel köszöntek előre a vizes csapatnak.

Este fél hétkor elszabadult a vizuális környezetszennyezés a Cool Head Clan jóvoltából („Szeresd a testem, béjbi”), de összességben egész kellemes órát játszottak, és a József Attila: Ugye pajtás c. versének énekelt verziója szuperül szólt. Csak a frontembert tudom ismételni: „Rock & roll, g*cik!!!”

Közben javában tolta a Mistery Gang a Red Bull-on a ’rókabilit’, dobosuk Mike Pattont megszégyenítő grimaszokkal tolta végig a koncertjüket, aztán még dbolt egyet a nagybőgőn, szóval frenetikusak voltak a kora esti műsorsáv ellenére is.

Eztán rohanás vissza a Vodafone-hoz Prosectura-ra, akik huszonakárhány év ellenére még mindig ugyanolyan mocskos szájúak, perverzek, és zseniálisan szarok, hogy csak na.

Az idő sürget, irány a Vad Fruttik a Port.hu sátrába! Lakodalmas mélypopot mindenkinek! Marcellék olyan koncertet toltak az arcunkba, hogy ha hosszú lenne még a hajam, levitte volna egyből. Jól szóltak az új számok, a Kemikáliák élőben még erősebb, a Sárga Zsigulira a közönség egy emberként pattogott, hosszú visszatapsot kaptak a srácok.

És… Quimby!!! Mit mondjak? Legtöbben voltunk már jó pár koncertjükön, így tudtuk, mit fogunk kapni. Nem csalódtunk. Kiss Tibiék ráérősen nyomták a nagyobbnál nagyobb slágereket, a Halleluja ütött, mint Fekete Laci, a Bordély-boogie-t meg jó 10 percesre hosszították.

Eddy mester pedig büszkén jelentette az éjjel folyamán, hogy a Bandák harcán a KFT 4:1-re elkente Belmondo-ék száját, Czutorék az egy pontjukat Dolák-Saly Róbert meghívásával érték el.

Feszes és húzós volt a 2. nap, és finisbe értünk, úgyhogy ma sem várható a lötyögés Baján, a Petőfi-szigeten.

Egy másik meg a fellépőkről, a hajtás után.

Úgy is mint Alvin és a Mókusok, Mistery Gang, PASO és Quimby. Tessék:

Az árak szokásos fesztivál-kategóriában vannak, egy korsó sör 330, dobozos 380, tömények ára a csillagos sörig emelkedik, egyedül a Kozel-faluban ne vegyen senki, mert egyrészt rohadtul vizezik, másrészt meg valószínűleg romlott, így eléggé szar íze van.

Kaják tekintetében pizzától a csülökig minden kapható, nemhiába gasztro és zene a fesztivál jelmondata.
Egyenlőre ennyi, aki jönni akar, kösse föl a máját!

Művészet ide, szórakoztatás oda, bizony a zenében is létezhet versenyszellem. Ezt használják ki, amikor két vérprofi, kiforrott stílussal rendelkező együttest állítanak egymással szembe. Persze nem hangszerrombolást, stage divingot és pogót várnak a két feltüzelt zenekartól, hanem hogy négy menetben csapjanak össze a közönség feje fölött.

Kezdetben, a ráhangolás során az együttesek saját számaikkal izzítanak a közelgő összecsapásra. Ezt követik a tényleges menetek.
1. menet - Kölcsönzene
Ugyanazt az előre kiválasztott számot mindkét együttes előadja saját stílusában.
2. menet - Adok-kapok
Az egyik együttes belekezd egy számba, amit a másiknak át kell vennie tőle.
3. menet - Összecsapás
Ezúttal a DJ váratlan jelére kell elkapkodniuk egymástól a számokat - és a közönség figyelmét.
4. menet - Joker
Az együttesek egy-egy általuk választott vendégművésszel megerősítve igyekeznek csapást mérni egymásra.

A döntés természetesen a közönség kezében és torkában van - ugyanis az ő ovációjuk decibelben mérhető értéke dönti el a nemes versengést. Amennyiben a vesztes fél nem orrol meg, a két banda örömzenéléssel sikálja el nézeteltéréseit.

A nulladik napon még csak a Jäger-színpad működött, de Woodstockra való tekintettel egy hatalmas emlékezős este volt (Doors, Hendrix, Guns ’n’ Roses tribute bandákkal), aztán Péterfy Boriék zárták  fellépők sorát, lendületes koncertjükkel.

Az éjjel további része az alkohol veszedelmes ködébe fulladt, emlékszem töménytelen töményre, csajokra lehetetlenül mini rucikban, Doors The End-re pogózásra, sok sörre, húsz perces várakozásra a pultnál egy piára, még több lányra, még több sörre, aztán egy sátorra, ahol két gyönyörű lánnyal aludtam együtt.